Az írás az ukrán nemzetközi magánjog három intézményét veszi figyelembe: közrend (ordre public), törvények megkerülése és kötelező normák. A szerző véleménye szerint a közrend (ordre public) a következőket foglalja magában: 1) az ukrán törvények alapvető, legjelentősebb alapelveit, és elsősorban a teljes alkotmányos magánjogot, és a polgári eljárások alapelveit; 2) az erkölcs általánosan elfogadott alapelveit, amelyeken az ukrán jogrend alapszik; 3) az ukrán polgárok, jogi személyek és az állam legitim érdekeit, amelyeknek védelme az ukrán jogrendszer egyik legfőbb feladata; és 4) a nemzetközi jog általánosan elfogadott alapelveit és normáit, ideértve az emberi jogokat érintő nemzetközi jogi normákat. A szerző elmagyarázza, hogy kötelező normák alatt az állam legfontosabb normáit értik, továbbá hogy ezeknek a normáknak a forrása a közrend (ordre public), amelyet kizárólag az ukrán törvények határozhatnak meg. Javasolja a kötelező normák működésének bizonyítását, amely minden esetben megnehezíti a felek által megjelölt törvények alkalmazását. Elmagyarázza, hogy a gyakorlatban a következő jellemzőkkel működik a „törvény megkerülésének” koncepciója: azzal a feltevéssel élünk, hogy a felek egy adott tranzakcióhoz jóhiszeműen választották ki az alkalmazandó jogot; ennek ellenkezőjét (vagyis hogy az alkalmazandó jog kiválasztása nem jóhiszeműen történt) a bíróságnak kell bebizonyítania minden egyes konkrét esetben; továbbá hogy a „törvény megkerülésének” mechanizmusa a bíróságok (bírák) kezébe adni szándékozott olyan eszköz, amelyet a konfliktusos ügyek esetenkénti megoldására alkalmazhatnak. Végül azt a következtetést vonja le, hogy a három intézmény szorosan összefonódik, és kizárólag az ukrán bíróságok jövőbeli gyakorlata fogja megmutatni, hogy ténylegesen hogyan értelmezik ezeket.