A következő cikk a Philip Morris által nemrégiben indított befektetési döntőbírósági ügyet vizsgálja. A dohányipari konszern azért nyújtott be kártérítési keresetet Uruguay-al és Ausztráliával szemben, mert az ott elfogadott jogszabályi lépések korlátozzák a PM márkanévhez kapcsolódó jogait. Ezek a viták nagyon érdekesen hatnak a nemzetközi befektetési jogra, mert megkérdőjelezik egyrészről a közegészségügy védelmét célzó jogszerű szabályozás, másrészről a befektetések védelme közötti határokat. A jelen cikkben a hangsúly a nem befektetésekkel foglalkozó nemzetközi törvényeknek a döntőbíráskodásba történő lehetséges bevonására kerül. Különösen a WTO törvénye (a TRIPS Megállapodás) és a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény („FCTC”) kerül terítékre. A államok per tárgyát képező intézkedéseinek és a befektetők kártérítési igényeinek rövid elemzését követően kidolgozásra kerülnek azok a módszerek, amelyek révén a nem befektetésekkel foglalkozó nemzetközi törvények befektetési ügyekkel kapcsolatos vitákban is alkalmazhatók. Befejezésül a cikk írója javaslatot tesz arra, hogy milyen módon kellene megfontolniuk a bíráknak a TRIP és az FTCT vonatkozó rendelkezéseit az alkalmazandó kétoldalú beruházási megállapodások (BIT) értelmezése során. A WTO törvények megszegésére vonatkozó állítások megalapozatlansága vitatott. Végül a viták lehetséges politikai hatásait is számításba kell venni, ahogyan az egyes országokban, így Ausztráliában történt nemrégiben a befektetői részesedési viták rendezésének visszautasítása során.